Kedves Dénes!*
Egy ilyen sodrású kezdeményezés az embert óhatatlanul magával ragadja, és így mindenekelőtt azt szeretném közölni Veled, hogy elhatározásom: valamely hamarosan kiválasztandó alapítványi formában az egyik általam is nemesnek tartott célra (valószínűleg a Nemzeti Alapítvány első pontjában meg-fogalmazottra, tehát a perifériára sodródottak támogatására) természetesen magam is felajánlom egyhavi fizetésemet.
Ezzel egyben szeretném igazolni elismerésemet is az iránt a tiszteletre méltó igyekezet iránt, amelyet a Nemzeti Alapítvány ügyével kapcsolatban tanúsítasz.
Más kérdés, hogy éppen ebből adódnak bizonyos aggályaim is… Te az MDF egyik meghatározó személyisége, vezetője vagy. Ezzel akár akarod, akár nem, az akció pártpolitikai színezetet kap. A kezdeményezés sikerével – amit őszintén remélek – a személyed által képviselt politika is általam egyszerűen nem támogatható megerősítést kapna.
Te, aki a közéletben, politikában majdhogynem profiként veszel részt, nyilván nem vitathatod: egy személyedhez is erősen kapcsolódó alapítvány depolitizálása olyan kísérlet volna részedről, mintha saját hajadnál fogva óhajtanád ma-gad kiragadni pártod keretei közül. A politika az akaratok, az érdekek, az érzelmek világa, s vajon e személyedhez is kapcsolódó elemek melyikétől reméled tehermentesíteni a Nem-zeti Alapítványt? Az ilyesmihez – engedd meg a minősítést – Te már egyfelől túl sok vagy, másfelől túlságosan is kevés. Az ember a politikában nemcsak maga határozza meg nyomatékát és pozícióit, hanem ezt kívülről is meghatározzák neki. Aligha hiszem, hogy Te magad tényleg azt gondolod: olyan pártkeretek fölé emelkedő személyiség volnál, aki által az egész nemzet összefogása manifesztálódhatna.
Bízom benne, hogy Téged valóban az alapítvány céljai foglalkoztatnak, s így ha e célok közül egy, a szívemhez közel állót (a megszorultak támogatására irányulót) kiragadok, s azt valamely alapítványi formában támogatom, ezt Magad is úgy fogod tekinteni, hogy – legalábbis feltételezésem szerinti – törekvéseid, ha esetleg más módon is, de esetemben teljesültek.
Budapest, 1991. január 6.
Kedves Pali!**
Őszintén köszönöm, hogy közel száz magyar főszerkesztő közül, akiket a Nemzeti Alapítvány támogatására kértem fel, elsőként válaszoltál közeledő lépésemre nyílt levélben.
Ellenvetésedre két nagyon könnyű és egy nagyon nehéz válasz kínálkozik. Kérlek, fontold meg őket egyenként.
Az első könnyű válasz: a kezdeményezést útjára indító szándéknyilatkozatot a mai napig több mint száznegyven országgyűlési képviselő írta alá. Közöttük – hogy csak néhányukat említsem – Fodor István, Surján László, Vörös Vince, Horn Gyula, Darvas Iván, Németh Miklós, Göncz Árpád, Pozsgay Imre, Zsíros Géza, dr. Török Ferenc, Antall József.
A második könnyű válasz: telefonon, levélben vagy személyesen több ezren léptek kapcsolatba máig az alapítvány kezdeményezőivel. Egy debreceni orvosprofesszor egyévi jövedelmét ajánlotta fel, egy szentesi polgár családi házát, a Magyarországi Cigányok Igazság Szövetségének 16 500 tagja pedig fejenként és havonta 50 fillér, azaz kb. nyolcezer forint rendszeres befizetését vállalta, és e szélső értékek között számos felajánlás helyezkedik el. De egyetlen olyan támogató vagy érdeklődő sem akadt, aki szükségesnek tartotta volna akár a saját pártállását közölni, akár a kezdeményezők pártállását firtatni. E tekintetben is első voltál tehát.
A nagyon nehéz válasz is elég egyszerű. Leveled – akarva, akaratlan – finoman megszerkesztett csapdát állít, amikor két lehetőséget kínál fel nekem: vagy megtagadom eszmei és politikai kötődéseimet, vagy beismerem, hogy a Nemzeti Alapítvány kezdeményezése mögött mégiscsak pártpolitikai fondorlatok lappanganak.
Talán jobb lesz, ha önmagunkban felismerjük, egymásnak pedig elhisszük, hogy legbelül mindannyian tiszta szándék vagyunk és kényes lelkiismeret, aggodalom és felelősségtudat. Ha nem tudjuk erre a felismerésre alapozni életünket és – ami nehezebb – közéletünket, akkor 1991-ben itt Magyarországon tízmillió ember vagy felfalja egymást, vagy elmenekül innen, vagy lelkében, önbizalmában, a jövőt illető reményeiben összeroppan.
Minden kiegészítő megfontolásnak, minden ellenve-tésnek helye van. Huzakodás itt nem lehet, egymásnak feszülő frontok nem alakulhatnak, hiszen a nemzetnek nincs két oldala, nincs teteje és alja, nincs széle és kerete. De közös felelősségünk, hogy a kezdeményezés életerejét és tisztaságát megőrizzük.
Budapest, 1991. január 9.
_______________
* Eötvös Pálnak, a Népszabadság főszerkesztőjének nyílt levele Csengey Déneshez (részletek). – Megjelent 1991. január 7-én.
** Csengey Dénes nyílt levele Eötvös Pálhoz, a Népszabadság főszerkesztőjéhez (részletek). – Megjelent 1991. január 10-én.
