NYELVI MÚZEUMOK A NAGYVILÁGBAN
Kazinczy Ferenc széphalmi birtokán tíz évvel ezelőtt nyitották meg A Magyar Nyelv Múzeumát, amely mára a Petőfi Irodalmi Múzeum egyik intézményeként megbecsült eleme lett a hazai múzeumi hálózatnak, külföldön is számon tartják. A múzeum látogatottsága, kiállításainak, rendezvényeinek, kiadványainak sikere ‒ és 2015-ben a múzeumpedagógiai nívódíj elnyerése ‒ választ adott a kétkedőknek, akik nem értették, miért s miképp lehet egy élő nyelvnek múzeumot teremteni.
Hazai viszonylatban úttörő vállalkozásról van szó: bemutatni anyanyelvünk történelmi útjának dokumentumait, nyomtatott és hangzó formában való megjelenésének változatait, állományának gazdagságát, költészetet teremtő erejét, a teremtett világ megismerésében, leírásában, a nemzeti kultúra átörökítésében, a kommunikáció sikerében játszott szerepét. Viszonylag kevés hasonló intézményt találunk a nagyvilágban, bár évszázadunkban érzékelni lehet a létrehozásukra irányuló igényt.
Az irodalmi muzeológiából századunkban kibontakozó nyelvészeti muzeológia most alakítja ki e terület alapelveit, formáit.1
Ha a nyelvet is a kulturális javak közé számítjuk, miért ne lehetne tematikus múzeuma? Mert mi is a múzeum?
„A múzeum a kulturális javak tudományosan rendszerezett gyűjteményeiből álló muzeális intézmény, amely a kulturális javakat és a szellemi kulturális örökség elemeit tudományos, örökségvédelmi, oktatási és ismeretátadási céllal gyűjti, megőrzi, feldolgozza, kutatja és kiállítja, továbbá egyéb formákban közzé teszi. Tevékenységével elősegíti a természeti, társadalmi, művészeti, kulturális és tudományos összefüggések kutatását, megértését, nyomon követi azok jelenkori változásait és folytonos művelődésre ösztönöz.”2
Az alábbiakban a külhoni kezdeményezések jellemző irányait, tartalmát, módszereit tekintjük át az adott terjedelmi korlátok között, arra figyelve, miként tud intézményesülni az élő nyelvet középpontba állító, azt kiállításokkal bemutatni óhajtó, értéket őrző és közvetítő szándék.3
Világszerte többféle indok játszik szerepet az ilyen közgyűjteményi forma létrehozásában.4 Az egyik jellemző megközelítés a nyelv(ek) általános tulajdonságait, az emberi kommunikációban betöltött szerepét kívánja bemutatni, s kifejezett célja a nyelvi eszköztár gazdagságának tudatosításával elősegíteni az egyéneknek a társadalmi együttélésben, együttműködésben való sikeres részvételét. A másik jellegzetes motívum a nemzeti öntudat és kultúra részeként az anyanyelv művelésének fókuszba helyezése. Különböző történeti és társadalmi tényezők határozzák meg a nyelvmúzeumi profilt. Másként kell bemutatni a világnyelvvé lett angolt, mint például az Izrael államnyelvévé tett, korábban liturgikus célokra korlátozódó héber nyelv modern változatát, az ivritet, hiszen ebben az esetben az archaikus óhéber nyelvet a XIX. század végétől a modern kor igényeit követve „mesterségesen” kellett átformálni, hogy köznyelvvé lehessen. A két fő irány ‒ természetesen ‒ egy nyelvi múzeum tevékenységében jól összehangolható.
A lipcsei német írásmúzeum kiállításának egy részlete
Egy norvég szerző tíz évvel ezelőtt (az intézménytípust tágan értelmezve) 65 nyelvi múzeumot tartott számon öt kontinens 31 országában, továbbá 15 digitális múzeumról tudott.5 Azt állapította meg, hogy a nyelvről való gondolkodás világszerte megváltozott az utóbbi évtizedekben, a nyelvmúzeumok csaknem fele 2000 után nyitotta meg kapuit. A nyelv ügye nemcsak nyelvtudományi, hanem kulturális, szociális, illetve politikai kérdés is, és ebben a tágabb értelemben a múzeumok olyan részlegeket is kialakítanak, amelyek fő témaként az írott és az élőnyelvi kultúrával foglalkoznak. Ilyen intézmények létrehozásának története 1884-ig nyúlik vissza, azóta vállalnak szerepet a nyelvfejlesztésben. Egy másik forrás szerint a legrégebbi nyelvi múzeum 1927-ben létesült (az osztrák eszperantó múzeum), a következő 1975-ben (az afrikaans nyelvmúzeum Dél-Afrikában); 2000 és 2009 között öt nyelvi múzeum nyílt meg, további nyolcat terveznek.6
A nyelvmúzeumnak mint újszülöttnek a bölcsőjét a nyelvtudomány és az irodalomtudomány ringatta, ezek intézményeiből és a könyvtárakból nőtt ki, s válik önállóvá. Több országban az akadémiai nyelvtudományi intézet részeként alakítottak ki múzeumi részleget (pl. Vilniusban a litván, Jeruzsálemben a héber nyelv bemutatására). Cambridge-ben az egyetem nyelvészei A nyelvek világa címen hoztak létre modern technikai eszközöket alkalmazó kiállítást, s azt „pop-up museum”-nak, vándormúzeumnak nevezték el. A 2019. októberi helyi bemutatkozás után az ingyen megtekinthető látványosság Belfast, Edinburgh, Nottingham és London közönsége előtt mutatkozik be. Máshol is van olyan kezdeményezés, amely ‒ többnyire anyagi erőforrások hiányában ‒ nem tart fent saját kiállító épületet. Az USA-ban a Nemzeti Nyelvmúzeum (National Museum of Language in Maryland, College Park) 2014 óta kölcsönözhető, mozgatható kiállításokat állít össze, valamint egy nagy online kiállítást alkotott, amely a dialektusok érdekes világába vezeti be a nézőt.7 Nyári nyelvi táborokat is szerveznek.
Több helyen egybekapcsolódik az irodalmi és nyelvmúzeumi profil is, ennek különösen abban az esetben van jelentősége, amikor egy-egy nyelv megújításának vezéralakjait mutatják be. Belgrádban 1949-ben alapították azt a múzeumot, amely Vuk Stefanović Karadžić (1787–1864), a szerb nyelv reformátora és Dositej Obradović (1742–1811) író, az ország első kulturális minisztere életét, munkásságának jelentőségét mutatja be, s most a Szerb Nemzeti Múzeum kötelékébe tartozik. A Szlovák Nemzeti Múzeum része a Ľudovít Štúrnak (1815‒1856) szentelt múzeum Modorban, amely egyúttal a szlovák irodalmi nyelv kialakulásának is emléket állít. Londonban a legtiszteltebb, az angol irodalmi nyelv alakításában jelentős szerepet játszó brit nyelvész, Samuel Johnson (1709–1784) egykori házában (Dr Johnson’s House) van az akár az angol nyelv múzeumának is tekinthető intézmény, az amerikaiak ugyanezt tették az amerikai angol nyelv kiemelkedő jelentőségű szótárírójának, Noah Websternek (1758‒1853) az otthonában (Noah Webster House, West Hartford, Connecticut).
A világ számos muzeális értékeket őrző nagy könyvtára rendelkezik rendszeres kiállítóhelyekkel is, ahol nemcsak a könyvkultúra, hanem a nyelvfejlődés is tanulmányozható, példaként most csak egyet említek. A Német Nemzeti Könyvtár múzeumi részlege (Deutsches Buch- und Schriftmuseum) a könyvkultúra legrégibb múzeuma, 1884-ben alapították Lipcsében. A Jelek ‒ Könyvek ‒ Hálózatok ‒ Az ékírástól a bináris kódig című állandó kiállításukban 5000 év emberi médiatörténete követhető nyomon, bepillantást adva a jövőbe. Egyébként a berlini Német Történeti Múzeum (Deutsche Historische Museum) állandó kiállításában helyet szentel A német nyelv története című tárlatnak, amelynek fő témái: nyelvtörténet, költészet és nyelvművészet, nyelv és technológia, az élő nyelv, a nyelv elsajátítása.
A nyelvi múzeumoknak több típusát különböztetik meg. Az egyiknek tárgyát a világ valamennyi nyelve képezi, egy másik a kisebbségi nyelvekkel foglalkozik, a harmadik típus középpontjában annak az országnak a nemzeti nyelve áll, amelyben az intézmény működik (utóbbiba sorolható a magyar nyelvmúzeum), és foglalkoznak a mesterséges nyelvekkel is.
3. A többnyelvű országokban a nyelvmúzeum figyelme nem egyetlen, nemzeti nyelv bemutatására irányul, hanem a nyelvek és a nyelveket beszélők sajátosságait, együttélését, kölcsönhatását mutatják be. Jó példa erre a Kanadai Nyelvi Múzeum (Canadian Language Museum), amelyet 2011-ben alapítottak, hogy elősegítse a Kanadában beszélt valamennyi nyelvnek a megbecsülését, az ország fejlődésében betöltött szerepük elismerését. Kevés állam hasonlítható Kanada gazdag és változatos nyelvi örökségéhez, amely magában foglalja a francia és az angol hivatalos nyelveket, a regionális dialektusokat, az őslakos nyelveket, valamint azt a sok nyelvet, amelyet az újabb bevándorlók hoznak magukkal. A Kanadai Nyelvi Múzeum ösztönzi a párbeszédet a társadalom jövője szempontjából kulcsfontosságú nyelvi kérdésekről, a kétnyelvűségről, a többnyelvűségről, valamint a nyelv veszélyeztetettségéről, megőrzéséről és újjáélesztéséről. Utazó kiállításokat készítettek többek között a kanadai angolról és franciáról, valamint a legnagyobb eszkimó és indián népcsoportok által beszélt inuit és krí nyelvről.
Az amerikai Az ábécé múzeuma (Museum of the Alphabet, Waxhaw, North Carolina) még tágabbra nyitja érdeklődésének horizontját: a látogatók sok érdekeset tanulmányozhatnak benne a nyelvvel kapcsolatban a rosette-i kő8 másolatától annak megtekintéséig, hogy miképp nézne ki nevük a klingon9 nyelvben. A múzeum időrendben mutatja be a különböző formákat; 12 galériáját egy-egy íráskultúra bemutatására szánták, beleértve a görög, az arab, a héber, a cirill és az afrikai nyelvek írásmódját. Figyelnek a kisebbségi nyelvekre, mint amilyen a gulla (egy kreol nyelv) az Egyesült Államok délkeleti partvidékén az afroázsiai közösségek körében. Bemutatják azokat, akik egy-egy nyelv írását megalkották, mint például Sequoyah, az ezüstműves, a szótagírás elvét felhasználó, máig élő cseroki ábécé megalkotója. A világ csaknem 7000 nyelve közül egyharmaduknak nincs írott ábécéje, és a múzeum társszervezeteivel azon munkálkodik, hogy megőrizzék ezeket a nyelveket.
A 2013 óta működő párizsi Mundolingua azt tűzte ki célul, hogy a nagyközönség számára tájékoztatással szolgáljon a nyelvvel, a nyelvek különbözőségével és a nyelvtudománnyal kapcsolatban. Bemutatják az anyanyelv jellemzőit, az idegen nyelvek tanulásának módjait, a beszédhibákat; egy kis nyelvi laboratóriumban 1700 féle nyelv szövegét hallgathatják meg, tanulmányozhatók a különböző nyelvcsaládok, helyet kap a nyelvvel való játék, a nyelvi humor és a különböző kódok használata.
Kiállításrészlet a párizsi Mundolinguaból
Sajátos helyet foglal el az angol nyelvvel foglalkozó, most szerveződő múzeum, az English Language Museum Angliában, Winchester-ben. Projektjük nem a világ nyelveit kívánja bemutatni, nem kisebbségi nyelvekkel foglalkozik, s nem is egy nemzeti nyelvre korlátozódik. Az angol mint világnyelv a tárgyuk, amely sok országban használt nyelvet jelent, amelyet széles körben elsajátítanak második vagy idegen nyelvként is. Bizonyos becslések szerint csaknem két milliárd beszélő használja az angolt valamennyi kontinensen.10 Washingtonban 2020 májusában kívánják megnyitni a Planet Word elnevezésű múzeumot, amelynek küldetése a szavak világának, a nyelv megismerésének ösztönzése, ami több szinten is nélkülözhetetlen a társadalom életében. Mint a kezdeményezők kifejtik: a demokrácia erőssége azon múlik, elég művelt-e a lakosság, hogy képes legyen megérteni és kezelni a mai ‒ gyakran bonyolult ‒ mentális, társadalmi, gazdasági problémákat. Az alapító Ann Friedman megfogalmazása szerint a múzeum célja a nyelv ünneplése, amelyet „emberi szuperhatalom”-nak nevez. A nagy hatalmat a szavak adják nekünk; használjuk tehát úgy őket, hogy ne elválasszák, inkább összehozzák az embereket.
2006-ban Aarhusban, Dánia második legnagyobb városának egyetemén kezdeményezték a Dán Nemzetközi Nyelvmúzeum, egy modern, interaktív, a nyelv gazdagságát felfedező tevékenységi központ létrehozását azzal a szándékkal, hogy betekintést nyújtsanak a világ több mint 6000 nyelvének eltérő sajátosságaiba.
Ugyancsak kívül esik az alaptípusokon a bécsi eszperantó múzeum, amelyet 1927-ben Hugo Steiner udvari tanácsos Nemzetközi Eszperantó Múzeumként alapított, ma az Osztrák Nemzeti Könyvtár szervezeti keretében működik (Österreichische Nationalbiblothek Esperanto-museum). Itt található a Mesterséges Nyelvek Gyűjteménye, a világszerte legnagyobb nyelvészeti szakgyűjtemény is.
4. A speciálisan egy nyelvre összpontosító intézmények közül megemlítendő A Portugál Nyelv Múzeuma (Museu da Língua Portuguesa; Sao Pauloban, Brazíliában). A múzeum célja a portugál nyelv életszerű bemutatása, ahol a látogatókat az anyanyelv szokatlan megközelítésével lephetik meg, és megtaníthatják őket az anyanyelv árnyaltabb használatára. A múzeum munkatársai arra törekszenek, hogy a nagyközönség intenzív és élvezetes módon férjen hozzá új ismeretekhez és felismerésekhez. Kiállításaikkal az eltérő régiókban élő, különböző társadalmi hátterű népekből álló portugál nyelvű lakosságot célozzák meg, köztük elsősorban azokat, akiknek még nem volt lehetőségük alaposabban megérteni a nyelv eredetének, történetének, valamint folyamatos fejlődésének jellemzőit. A kezdeményezés 2001-ben indult, s a kiállítótermeket az Estação da Luz vasútállomás egyik épületrészében helyezték el. Háromszázezer utas fordul meg naponta ezen a pályaudvaron, és az épület kiválasztásában szerepet játszott az, hogy Európából és Ázsiából ide érkeznek a nem portugálul beszélő bevándorlók Santos kikötőváros felől, itt találkoznak először a nyelvvel.
A brazíliai portugál nyelvmúzeum egyik terme
Az 1975-ben megnyílt Afrikaans Nyelvi Múzeum (Afrika-anse Taalmuseum, Paarl, Dél-Afrika) egy multimédiás interaktív kiállítást kínál az afrikaans nyelv11 eredetéről, gyökereiről, variációiról, kifejezéseiről. A múzeum eredeti célja a Genootskap van Regte Afrikaners (az igazi afrikánusok szövetsége) néven ismert társaság tagjainak és munkájának méltatása volt; fő feladatuk a nyelvi írásbeliség megalapozása, a nyelv szabványosítása. Mellette emelték az afrikaans nyelv hatalmas emlékművét, amely kőbe vésve hirdeti: a nyelv becsületbeli ügyünk.
Az afrikaans nyelv emlékműve Dél-Afrikában
Az olasz nyelvnek is készül a múzeuma (Museo della Lingua Italiana), amelynek ötlete az 1990-es években a Dante Társaság kebelében született meg. Az alapítás fő motívuma, hogy a nyelv közkincs, fontos tehát múltjának és jelenének bemutatása. A szervezők a nagyközönség (ezen belül hangsúlyosan: a diákok) igényeit, érdeklődését szem előtt tartva kívánják a múzeumot megtervezni, mindemellett egy pillanatra sem adják fel a tudományosság kritériumait. 2003 tavaszán már rendeztek egy kiállítást a firenzei Uffizi Képtárban, amely hatalmas érdeklődést váltott ki. 2004-től vándorkiállításuk eljutott többek között Tiraná-ba, Zürichbe, Berlinbe. Az alapítandó múzeumi intézmény helyszíneként Firenze látszik a legalkalmasabbnak, hiszen a mai olasz nyelv alapja a toszkán változat. Az állandó kiállítás bemutatná az olasz nyelv eredetét és formálódását, a rokon nyelveket, az idegen nyelvek hatását, teret szentelnének benne az Itáliában még mindig jelentős szerepet játszó dialektusoknak, s a nyelv alakulásában, alakításában szerepet játszó íróknak, tudósoknak.12 A múzeum megnyitását eredetileg 2005-re tervezték, azután 2011-re halasztották; a legfrissebb újsághír szerint Dante Alighieri halálának 700. évfordulója kapcsán, 2021-ben kerülhet erre sor.
Végül érdemes még szólni a norvég Ivar Aasen Központról (Ivar Aasen-Tunet, Ørsta), mert példát adhat a mi széphalmi múzeumunk továbbfejlesztéséhez. A névadó Ivar Aasen nyelvészről, íróról (1813‒1896) azt tartják, hogy változást hozott Norvégia nyelvtörténetébe. Hazájának eldánosodott hivatalos köznyelvének helyébe az újnorvég nyelv (landsmål, később nynorsk) megalkotására törekedett, a dialektusokat igyekezett egységesíteni, s szépirodalmi alkotásaival is ennek a megújított nyelvnek a terjesztését munkálta. 1848-ban adta ki A norvég népnyelv grammatikája című művét, 1850-ben pedig A norvég népnyelv szótárát, amely több mint 25 000 szót tartalmaz. Szülőhelyén 1898-ban alapították Norvégia legrégibb, személynek szentelt múzeumát. 1993-ban kulturális központtá fejlesztették, 2000-ben nyílt meg a mai, modern múzeumi kiállítóhely, könyvtár, archívum. A Sverre Fehn által tervezett épület tükrözni kívánja a tájat és a történelmi környezetet, formájában a múlt, a jelen és a jövő találkozik. Benne a norvég nyelvre és irodalomra összpontosító kiállításon látványban, hangzásban a legmodernebb technikák, nyomtatott és hangzó esz-közök kalauzolják a látogatót. Megtekinthető Ivar Aasenről egy 20 perces film, német vagy angol nyelven is, az archívumban pedig 30 000 könyv és kézirat tanulmányozható. A múzeum szerves része egy kulturális (és idegenforgalmi) központnak. Azon a telken vagyunk, ahol Ivar Aasen felnőtt, az öt épületből álló farmudvar három évszázad emlékeit idézi fel. Egy szabadtéri színpad ad teret kulturális programoknak; vonzó környezetben, jelzett úton tehetnek erdei sétát a természet kedvelői; és mivel van szálláshely, akár többnapos ott-tartózkodásra (kutatásra, tanulmányokra, túrázásra), s a fjordokhoz vezető távolibb útra is lehetőség kínálkozik. Az Oslótól közúton 520 kilométer távolságban fekvő, vonaton nyolc órai utazással elérhető hely sajátos élményeket ígér. Elmondhatjuk ezt Széphalomról, A Magyar Nyelv Múzeumáról is, ahol a folyamatos fejlesztés egy „Kazinczy Ferenc Anyanyelvi Központ”-nak (és a kulturális turizmus regionális bázisának) kialakulását eredményezheti, amelynek hangsúlyos eleme a nyelvmúzeum.13
A norvég Ivar Aasen Központ
5. Áttekintésünkből megállapítható, mennyire összetett, többfelől megközelíthető feladat a nyelvmúzeum küldetésének, tartalmi elemeinek, tevékenységi formáinak, módszereinek meghatározása, hatásának elemzése. Ha a nyelvészeti muzeológia terén munkálkodó szakemberek megnyilatkozásait akarjuk tömören összefoglalni, azt mondhatjuk, hogy nincs általános recept, hiszen nagyon eltérő lehet a történelmi és társadalmi háttér, a kortársi igény, a tágabb múzeumi környezet. A cél azonos: az emberek közötti megértés előmozdítása, a nyelv által kínált kifejezéskincs közvetítése, alkalmazásának tudatosabbá tétele. Tematikában és formában tekintettel kell lenni az oda várható, érdeklődő emberekre, a mozgósító technikai lehetőségekre. A friss tudományos eredményekkel összhangban megbízható, új ismereteket, élményeket kell átadni, hogy a látogató nyelvhasználatában vértezetten, lélekben és tudásban gazdagodva indulhasson tovább.
Kováts Dániel írása a Honismeret 2020/2. számában jelent meg.