50 milliós támogatás a bakonyszücsi Daganatos Betegek Lelki Rehabilitációs Otthonának
A Nemzeti Alapítvány az alapító okiratában rögzített közérdekű társadalmi célok megvalósításának elősegítése érdekében 2017. júniusában támogatási szerződést kötött a bakonyszücsi Daganatos Betegek Lelki Rehabilitációs Otthonával.
A Rehabilitációs Otthon több mint negyedszázada működő intézmény, amely elsősorban a rosszindulatú daganatos betegségben szenvedő gyermekeket-; fiatalkurúakat és azok családtagjait fogadja az ország egész területéről. Ahhoz, hogy a Kormányrendeletben előírt feltételeknek és a mai kor elvárásainak megfeleljen, elengedhetetlenné vált az infrastruktúra bővítése és korszerűsítése.
Bakos-Tóth Márta, az intézmény megálmodója és létrehozója, több mint három évtizede támogatja a gondozó háziszolgáltatás nyújtásával a súlyos betegséggel sújtott gyermekek, a krízisben lévő szülők, valamint a támogatásra szoruló testvérek, családtagok közép- és hosszabbtávú rehabilitációját, testi-lelki megerősítését, szociális beilleszkedésüket. Emellett rendszeresen szervezett az egyes daganatcentrumok szakemberei számára belső képzéseket, un. Csapatépítő tréningeket, a Gyermekonkológiai Hálózat vezetősége által kezdeményezett időpontokban. Az Otthon kiemelt célja, hogy igazolja a közép és hosszabbtávú pszichológiai gondozás szükségességét. E célok megvalósításához nyújtott 50.000.000 ft- támogatást a Nemzeti Alapítvány.
Bakos-Tóth Márta már nem élhette meg a szépen felújított Rehabilitációs Otthon átadását. 2018. december 31-én, 75 éves korában elhunyt.
Dr. Kriván Gergely, a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat elnöke búcsúbeszédéből idézünk:
Drága Márta, vagy inkább, ahogy a gyerekek és a családok szólítottak: Márta néni!
Nagyon nehéz helyzetbe hoztál…,bárcsak itt állnál mellettem és átvennéd a szót, ahogy szoktad, és utána kényelembe helyezkedhetnék, figyelhetnék, élvezhetném a gondolataid. Hiszen, ahogy egyszer fogalmaztál, mindig „mondanivaló torlódásod” van, rengeteg az átadnivaló tapasztalat, élmény és tudás…, és most ez a sok mondanivaló… itt állnunk, hogy hallgassuk… de csak a saját gondolataink torlódnak.
Búcsúztatnom kell Téged, a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat egyik alapító munkatársát, aki a Hálózat szíve, lelke volt. Kezdő pszichológusként, a kezdeti években, 1974-ben léptél be a Tűzoltó utcai Gyermekklinika kapuján, 3 hónapos helyettesítésre. Ott ragadtál, mert onnan nem lehetett elmenni. Életre szóló feladatot, hivatást kaptál, a halálos betegséggel küzdő gyermekek mellett segítséget, reményt, esélyt adni… Hallgatni, figyelni, és szólni, ha eljött az ideje. Hiszen, ha elmondod, könnyebb lesz…
Korszakalkotó évek, évtized volt. Minden előtapasztalat nélkül felismerted, hogy a klinika zárt világából ablakot kell nyitni a külvilágra. A szülőknek ott a helyük a gyermekük mellett, a játék és a tanulás a gyógyulás és a megküzdés a legjobb támasza. Létrehoztad a játszószobát, ahol az infúziós állványt tologató gyerekek az önkéntes segítők mellett gyerekek maradhattak. Megjelentek a kórházpedagógusok, a klinikára beköltözött az élet. Amikor csaknem 10 évvel később, 1982-ben beléptem a Tűzoltó utcai intézetbe, ez már mind természetes volt.
A klinikai pszichológia egyik legnehezebb területén végezted a terepmunkát. Ha „helyzet” volt, menni kellett, akár Karácsonykor, bármikor. Mert a jelenlét nagyon fontos. Tudtad, hogy a „jelenvaló lét” a terápia központi eleme, a gyógyító recept. A közös tevékenységek során nem kell hatáskörrel rendelkezni ahhoz, hogy segíteni tudjunk. Ott kell lenni, hallgatni, oldani a szorongást.Megelőzted a korodat, hiszen a „mindfulness” már divatos, trendi fogalom és életérzés. Évtizedekkel ezelőtt felismerted, hogy túl kell lépni a szoros és szigorú kereteken, így tudtál alkotni. Ehhez akkor nagy bátorság kellett. Igen, bátorság és alázat kellett ahhoz, hogy a szakmai szabályok tökéletes ismeretében gyakran a laikus alakját vedd fel, hogy a legnagyobb hatást gyakorold a betegekre. Hiszen a ”promotív aktivitással” felébreszthető a gyerekek alkotó ereje, kikerülnek a beteg szerepből, oldódik a szorongás, jövőkép sejlik fel.
Rájöttél arra is, hogy – noha a test meggyógyult, a lélek még maradandó sebeket hordoz. És e sebeknek a befoltozása tartós, hosszú távú, szisztematikus munkával érhető el.
Ez a rehabilitáció.
Kell egy hely, kell egy közeg, ahol éveken át, életen át gyógyíthatunk – kívül a kórházon.
Ez Bakonyszűcs. Ahogy fogalmaztál: életed ebben a kis bakonyi faluban, Bakonyszűcsön kezdődött és ott is fejeződik be. Spirituális világot, természetes, teremtő közeget hoztál létre azoknak a családoknak, aki időről időre visszatértek Hozzád. Az átmeneti másság elfogadása és elfogadtatása az egyéni kompetenciák felszínre hozásával (akár sütéssel-főzéssel), gyógyítás közösség építéssel, gyógyulás egymás által.És hány történeted volt! Milyen boldogsággal számoltál be egy-egy esküvőről, családalapításról, munkába állásról, amelyeketa háttérben a Te támogató szereteted vezérelt.
Nem feledkeztél meg a munkatársakról, a Hálózatról sem. Életed volt a gyermekonkológia, a Gyermekonkológiai Hálózat. Ott voltál a rendezvényeinken, a konferenciákon, támogattál, segítettél minket. Büszkén emlegettük, hogy van 8 kezelőközpontunk és kilencedikként Bakonyszűcs, a Hálózat rehabilitációs központja. Rendszeres továbbképzéseket szerveztél a szupportív teameknek (pszichológusoknak, lelki gondozóknak, pedagógusoknak), vezetőségi hétvégéket, és csapatépítő tréningeket a megfáradt gyógyító csapatoknak. Kényeztettél minket, adtál, adtál folyamatosan…,és estére a csodás meleg kiflik vagy a lekváros bukták is megérkeztek.
Sokszor háttérbe húzódtál, mintegy rejtőzködve, csöndben, feltűnés nélkül figyeltél.
Mindent tudtál és mindent értettél, ha kellett, cselekedtél. Fantasztikus szeretet, hit és tudás élt Benned, amit mindenkinek átadtál, aki vette a fáradságot, elment Hozzád és tudott türelemmel várni.
A bakonyszűcsi otthon létrehozása, fenntartása, működtetése és fejlesztése rengeteg energiát emésztett fel. Emlékszem, sokszor panaszkodtál a nehézségek, a meg nem értés vagy közömbösség miatt. Soha nem adtad fel, mentél, kilincseltél, mert Bakonyszűcsnek léteznie, működnie KELL! A felújítás alatt is teli voltál tervekkel, vártad a tavaszt az új épületekben.
Ugyanakkor aggodalmadat is kifejezted: mi lesz majd Bakonyszűcs-el, nélküled? Ki viszi tovább, megmarad-e az a szellemiség, amit megteremtettél, amire az életedet fordítottad?
Márta, nyugodj meg…! A Magyar Gyermekonkológiai Hálózat munkatársai megfogadjuk, hogy ezt a munkát folytatjuk, hitünk szerint úgy, ahogy Te is szeretnéd. Hogy aztán elégedetten gyújthass rá, és arcodon huncut mosollyal nyugtázd, nem hiába dolgoztál.
A bakonyszücsi Daganatos Betegek Lelki Rehabilitációs Otthonán új épületegyüttesének felavatásáról olvashatnak részletet az Új Ember 2019. június 22-én megjelent számában, Bodnár Dániel írásából.
Szétválaszthatatlan egymástól a gyógyítás és a spiritualitás
A bakonyszücsi Daganatos Betegek Lelki Rehabilitációs Otthonának megálmodója és vezetője a tavaly december 31-én életének 75. évében elhunyt Bakos-Tóth Márta klinika-pszichológus volt. A Veszprém megyében lévő otthon 1991-es létrehozása óta több százbeteg gyermek és szülő lelki gyógyítását segítette elő.
Június 21-én a csaknem harminc esztendeje működő otthon életében rendkívül jelentős eseményre került sor, ünnepélyesen felavatták és átadták az új, közelmúltban elkészült épületegyüttest. Az avató ünnepségen jelen volt Kövér László házelnök és Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár is.
Az ünnepség délelőtt, szentmisével kezdődött. A celebrált szertartást Márfi Gyula veszprémi érsek mutatta be. A koncelebrálók között volt Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára.
Szentbeszédében Márfi érsek szorosan összetartozó dolognak nevezte a test és a lélek gyógyítását, és kiemelten fontosnak a betegek segítését keresztjeik hordozásában. Sajnálattalállapította meg, hogy korunkban az egészségügy, a gyógyítás elvesztette szakrális jellegét. Felidézte, hogy amikor egyszer orrsövényműtétje volt, egy kórteremben feküdt egy gége-,illetve fülműtétre váró beteggel. Az orvosok és ápolók így szólították őket műtétre: következik az orros…, a gégés…, a füles. Azt, hogy az urológián miként szólították meg a betegeket, a hölgyekre való tekintettel idézni sem merem – mondta a főpásztor. Hozzátette: ezzel szemben a bakonyszücsi rehabilitációs otthon létrehozója, Bakos-Tóth Márta nemcsak a szerveket, hanem az egész embert akarta gyógyítani, a test és a lélek szétválaszthatatlan volt számára, a daganatos betegségen átesett gyerekek családtagjainak lelki gyógyítására is kiemelt gondot fordított, a szétszakadástól fenyegetett családokat forrasztott újra egységbe.
Valódi, lélekben és hitben egymáshoz kapcsolódó, egymást segítő keresztény kisközösségek jöttek így létre.
Az új épületegyüttes talán ha száz méterre van a templomtól. A rehabilitációs otthon új vezetője, Forsthoffer Erzsébet ünnepi beszédében kiemelte, hogy elődje, „Márta néni” Rajczy Pál kanonok plébánossal olyan gyógyító intézményt hozott létre, amely egyedülálló nemcsak Magyarországon, de egész Európában. Daganatos betegségben szenvedő embertársainknak nyújt pszichológiai segítséget, akik a fájdalom, a kétségbeesés, a reménytelenség útját végigjárva itt valami jóhoz, pozitív élményhez juthatnak, megerősödnek abban, hogy van folytatás, érdemes bízni a gyógyulásban.
Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatal (NAIH) elnöke köszöntőjében felidézte: „Márta” ravatalánál állva megfogadták, hogy a rehabilitációs otthonfennmaradásáért, sőt virágzó működéséért minden energiájukkal küzdeni fognak. „Amikor golyóznak a gyerekek, Isten közöttük ténfereg” – idézte az adatvédelmi biztos József Attilát. Hozzátette: ha Isten vigyáz a játszó gyermekekre, hogyne lenne gondja a beteg kisdedekre, és arra, hogy új vezető, segítő munkatárs, az anyagiakkal jól gazdálkodó, rátermett segítőket küldjön. Hálát adunk nekik és minden jó szándékú embernek, hogy a gyönyörűen berendezett épület előtt állhatunk, és bizakodhatunk abban, hogy a már most is itt dolgozó, valamint a folyamatosan csatlakozó szociális munkások, gyógyító szakemberek segítségével sok lelkileg kiegyensúlyozott, jó eredményre képes gyermek mehessen haza. Jó érzéssel, de nem elfelejtve az itt szerzett élményeket, mert a jövőben ide érkezőknek szükségük lesz az ő példájukra, rendíthetetlen bátorságukra.
Az otthon kibővítésének építési költségei nyolcvanötmillió forintba kerültek. A Nemzeti Alapítvány adta az első ötvenmilliót, az Alapítvány a Közjóért huszat, a Magyar Villamosművek (MVM) Zrt. pedig tizenötmilliót. Juhász Judit, a két alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta: Bakos-Tóth Mártát a nyolcvanas évek közepe óta ismerte, a Tűzoltó utcai gyermekklinika pszichológusa volt, ott készített vele riportot, mint rádiós. Egyértelmű volt mindkettőjük számára, hogy a világ számos kérdésében azonosan gondolkoznak. Kölcsönös rokonszenv alakult ki közöttük, ettől kezdve figyelemmel kísérték egymás életét. Juhász Judit a lelki támasza volt Bakos-Tóth Mártának, aki mélyen hívő emberként szétválaszthatatlannak tartotta a gyógyítást és a spiritualitást. Az istenhit volt létének alapja. Orvosként is ebben a szellemben építette fel a maga világát, a betegek testét és lelkét is gyógyítani akarta.
Arról, hogy miként jelenik meg a bakonyszücsi otthon működésében a lelki segítségnyújtás, Bakos-Tóth Márta évekkel ezelőtt egy személyes beszélgetésben így nyilatkozott e sorok írójának: „Ezt nagyon nehéz elmagyarázni. Egy nagycsaládos miliőt képzeljen el. Minden csoporttal jön hét család, ez kb. huszonnyolc fő. A terápiás effektusokat két családra alapozzuk: az egyik az a család, amely már járt nálunk, ők törzstagnak számítanak, beavatják az újonnan jött családokat, hogy lássák, hogy élünk itt. Vannak tematikus foglalkozások, csoportterápia, külön szülőcsoportok, ahol a szülő elmondhatja őszintén, hogy milyen lelkiutat járt be. A törzstag szülő erre reflektál: ne szégyelld, mi is így voltunk. Ugyanez játszódik le a gyerekcsoportoknál. Alapvető tehát a miliő. Egyetlen példát mondok: Richárd nevű, tizenkét éves kisfiú, transzplantáció és halmozott daganat következtében magassága egy ötéves gyermek magasságának felel meg, emellett különböző sorvadásokban szenved. Az édesanyja a karján hozta be. A gondolkodása viszont megfelel a korának. Az én terápiás célom az volt, hogy a csoport fogadja el őt így, ahogyan van. Ez a csoport az ország különböző centrumaiból érkezett Bakonyszücsre. Megkérdeztem: Richárd, vállalod, hogy téged külön bemutatlak? Te sem vagy átlagos, és én sem vagyok az. Tudod-e, mit jelent az átlagos? Bólintott, hogy igen. Kézen fogtam, odaálltam vele a csoport elé, és a törzstagokra támaszkodva, akik már megéltek velünk sok mindent, így a gyászt is, azt mondtam: Márta néni vagyok, szeretettel üdvözöllek benneteket. Richárdot azért mutatom be nektek külön, mert sem ő, sem én nem vagyunk a megszokottak. Én egy csúnya, idős asszony lettem, nézzétek csak meg balra azt a fotót, hogy milyen karcsú és csinos voltam fiatalkoromban.
Benneteket a betegség változtat meg, engem a kor. Az élettel együtt jár, hogy a külső változik. Ti már csak szebbek lehettek, míg ugyanolyan idősek nem lesztek, mint én. Richárdnál a betegsége miatt elmaradt a növekedés, de ugyanúgy gondolkodik, mint egy átlagos hatodikos. Emellett én alacsony és kövér is vagyok. Elfogadtok így bennünket? Óriási taps, elfogadjuk. Ilyen esetek egyetlen tudományos könyvben sincsenek leírva. Szerintem mindnyájunknak jót tenne egy bakonyszücsi tréning. Én is ott tanultam meg, hogy az alacsony termetemet nem okvetlenül tűsarkú cipővel kell kompenzálnom. Az egyetlen, ami megmaradt nekem, a hosszú, dús hajam, arra viszont nincs időm, hogy kontyba rendezzem. A klinikai időben volt rá időm, két gyerek és háztartási munka mellett is. Nem én vagyok a legnagyobb tudású, mert a beteg gyermekéért aggódó anyuka átélte mindazt, amit én csak a könyvekből tudok, mint a betegség pszichés tünetei. A legfontosabb személy sem én vagyok, mint ahogy a saját családomban sem, mert azok a gyerekeim. Itt pedig a beteg, de gyógyulni vágyó gyerekek.”
